Nagy valószínűséggel a monacoi nagydíj hozza el az adott szezon legizgalmasabb versenyét. Hogy ezen hercegségbeli verseny valóban a legizgalmasabb lesz-e a szezon végén is azt még nem tudhatjuk, de az biztos, hogy volt itt törés, zúzás, szép versenyzés, megfűszerezve alacsony számú sikeres előzésekkel. A monacoi verseny szépsége amúgy sem a számtalan előzés miatt válik egyedivé, sokkal inkább a technikai nehézsége, a koncentráló képesség igénybe vétele és a csodás környezet teszi ezzé.

A versenyzők már az időmérő edzésen is fokozott figyelemmel kellett körözzenek és a lehető legjobbkor kellett nekivágjanak gyors körüknek. Egy-egy elvétett manőver vagy egy lassabb versenyző utolérése akár azt is jelenthette egy olyan versenyzőnek, aki általában könnyedén jut be az időmérő következő etapjába, hogy ezúttal véget ért számára az est ezen része, kiesett a Q1-ben.

A futamon megjelenő tizennégy versenyző közül haton estek ki az időmérő edzés ezen szakaszában. A kiesők közül a legjobbnak bizonyult Nagy Kopeczky Kálmán, a SIC-Team versenyzője. A tizedik helyről Kis Német István indult a Golden Team autójában ülve. A két futamot felölelő szabadságából visszatérő Bereczki Tamás lett a tizenegyedik a Point Teammel. A liga másik Tamása, Vargyasi, az FSR-rel lett tizenkettedik. Csapattársa, Szabó Csaba indulhatott a tizenharmadik pozícióból. Dumitru Florin a Golden Team versenygépében autózva, négy másodperccel futott gyengébb kört az előtte helyet foglaló Csaba idejétől. Hatházi Vilmos (BlueBirdRacing) szokatlan taktikát választott és az időmérőn nem teljesített gyors kört, így az utolsó helyről rajtolt. A hetedik helyet megszerző Albert Sándor érdekes módon csak a bokszutcából rajtolt el, akárcsak a bemelegítő edzésen megérkező Molnár Miklós (Tiger Racing). Az időmérő ezen szakaszát egyébként Fekete Lehel nyerte meg ...

... akárcsak a Q3-as etapot, így megszerezte a Fireball Racing számára a monacoi pole-pozíciót. Tőle egy tized másodpercre maradt el a második helyen Lukács Szabolcs az FSR csapat leggyorsabb versenyzője. Szabolcstól egy szűk két tizedes hátrányt szenvedett el Szonda Hunor, így a Point Team versenyzője a harmadik helyről vágott neki az ötvennyolc körös versenynek. A negyedik helyről a mostanában igencsak jó formában versenyző Péterfi Árpád rajtolt a BlueBirdRacing autójával. Hunornál nyolc tizeddel futott lassabb kört. Az előkelő ötödik helyet Venczel Alfréd szerezte meg, aki egyedüliként képviseltette csapatát a legjobb nyolc pilóta között. A Szentliga X1 "balhés versenyzője", Fegyver Botond a hatodik lett a Fireball Racinggel. Albert Sándor, az FSR vezére ezúttal a hetedik helyet kaparintotta meg, de mint már említettem, a bokszutcából vágott neki a futamnak. A Q3 leglassabb versenyzőjének Tokos Csaba bizonyult, aki idén a Tiger Racinggel karöltve rója a köröket.

Fokozott izgalom és figyelem uralkodott a légtérben a rajt pillanatai előtt és közben, mindenki próbálta az első, kritikus kanyarban megőrizni autója épségét és úgy túlélni a rajtot, hogy az eltervezett taktikát ne kelljen rögtön a kukába vágnia.

A mezőny eleje, szépen és óvatosan jött el a rajtrácsról, vigyázva egymás autóira. Ennek fényében Fekete Lehel megőrizte az első helyét, mögötte szorosan Lukács Szabolcs fordult. Szonda Hunor hátulról kapott egy kisebb pofont, aminek következtében besárgult a hátsó szárnya, de ő is megőrizte a harmadik helyét. Szorosan mögött a negyedik helyről rajtoló Árpád következett. Hunor kis koccantásának az okozója az ötödik helyről rajtoló Venczel Alfréd volt, aki a koccantás után autóját hirtelen jobbra rántotta, vesztére. Egy kanyart sem sikerült teljesíteni az ötvennyolc körből, ugyanis felakadt az első kanyar belső ívén található rázókövekre. Csapattársa Kálmán hátulról érkezve beleszállt Alfréd autójába, de ez sem segített a rázókőről való lejutásban. Leégett a motorja és feladta a versenyt.

A legszebb rajt kétség kívül Kis Német István nevéhez fűződik, aki a tizenegyedik helyről az ötödikig jött fel, kihasználva ellenfelei hibáit. Őt a hatodik helyen Fegyver Botond követte, aki azonban fél kör múltán letörte első vezetőszárnyát, így hamar bokszlátogatásra kényszerült. Mögötte, a hetedik és a nyolcadik helyen Bereczki Tamást gyötörte hátulról Hatházi Vilmos, akiket Nagy Kopeczky Kálmán figyelt a kilencedik helyen. A pontszerzők névsorát ekkora Vargyasi Tamás zárta.

Az első kör végén a sérült autóval bicegő Botond feltartotta, agresszíven védte pozícióját Tamással és Vilmossal szemben, ennek Tamás megitta a levét: a nagyon lassú Botondba beleszállt és neki is letört az első vezetőszárnya. Vilmos "két legyet ütött egy csapásra." A futam harmadik körében a második "áldozat" kilétére is fény derült: az élen autózó Lehel abban a bizonyos leglassabb kanyarban haladt, amikor az autó hátulja megcsúszott és Lehel autójának kerekei a nagyon keskeny, a fal mellett húzódó puha anyagba süllyedtek. Akárcsak Alfrédnak, Lehelnek is leégett a motorja és a spanyol futam után megint nullázni kényszerült.

Az élre természetesen a második helyen autózó Lukács Szabolcs ugrott. Ekkor talán még ő sem sejtette, hogy a harmadik körtől kezdve egy mindennél izgalommentesebb monacoi verseny kezdődik számára, messze lemaradva a riválisoktól. Gyakorlatilag az első bokszkiállásáig, azaz a tizenegyedik körig érezhetett némi nyomást a mögötte autózó Hunor és Árpád révén. Sikerült az első helyre visszajönni, ugyanis az előbb említett két versenyző is ugyanebben a körben jött ki a bokszutcába. A tizenkettedik körtől egy esetet leszámítva sétagalopp volt a futama. Gyorsabban és magabiztosabban autózott üldözőinél, fokozatosan növelve az előnyét. Az az egy bizonyos baki (ami amúgy nem a saját hibájából történt) a negyvennyolcadik körben történt meg, amikor a pályán "leparkoló" Botondot nem tudta kikerülni, s ennek (mint oly sok más versenyzőnek) az első vezetőszárny látta kárát. Ezt leszámítva hibátlan versenyt futott és magabiztosan lett a monacoi futam háromszoros győztese.

Péterfi Árpád jó formája továbbra is kitartott, hiszen a második helyen ért célba, nagyon értékes pontokat gyűjtve. A verseny első felében Hunort követve autózott, csatázgatott vele, de az első bokszkiállásra már a második helyen érkezett, kihasználva Hunor egyik megpördülését. A harmadik helyre jött vissza, csapattársa Vilmos előzte meg, aki azonban eltérő taktikán volt. A tizennegyedik és a tizennyolcadik kör közt zajlott a futam legszebb csatája. Hunor utolérte őt és tizedekre követve próbálta mindenütt megelőzni Árpádot, akinek széles volt az autója az amúgy is szűk pályán. A tizenhetedik körben az alagút kijáratánál próbálkozott Hunor elsőre komolyabban és ekkor koccant össze a két autó először és utoljára. A belső íven haladó Hunor és a külső íven forduló Árpád nem fértek el egymás mellett az alagút utáni síkánban és oldalról összefutott a két autó. Sérülések nem történtek, de mindkettőjüknek le kellett kissé vágni a kanyart a kipördülések elkerülése végett. Egy körrel később, a tizennyolcadikban Hunornak sikerült megelőzni Árpádot a KERS segítségével a célegyenes végén, belső íven. Hunor a huszonhatodik körben összetörte autóját és Árpád a második helyre jött fel. Innentől kezdve - ugyan neki is letört az első vezetőszárnya - elvesztette riválisát, s egyedül autózva jöhetett be a második helyre.

A harmadik helyen célba érkező Fegyver Botond már körhátrányban ért célba a futamgyőztes Szabolcshoz képest. Igen! A dobogó legkisebb fokára felálló versenyző is kört kapott az éllovastól. Botond - mint már említettem - az első kör végén a bokszutcába kellett jöjjön, ugyanis az első köre felénél letörte az első vezetőszárnyát. A második kör kezdetén így a tizenkettedik helyen találta magát. Az előtte helyet foglaló lassabb versenyzőknek, valamint középmezőnyből sok kiesett pilótának köszönhetően jó néhány helyet javított a reménytelen helyzeten. Ahogy teltek a körök egyre többen este ki, ami Botondnak végül egy harmadik helyezésben csúcsosodott ki.

A negyedik helyen Bereczki Tamás ért célba, akinek a futam forgatókönyve hasonlóan alakult a Botondéhoz. Az első kör végén (éppen a Botonddal való ütközésnek köszönhetően) ő is a bokszutcába jött és bár Botond előtt visszatért a pályára de hátraesett a pontszerző helyek mögé. Egy-kétszer még ő is letörte első vezetőszárnyát a futam során, de az előle kihulló versenyzőknek az eredményeként a negyedik helyen ért célba. Tamás két kör hátrányban ért célba.

Szintén két kört kapott az ötödik helyen célba érő Albert Sándor. Noha ez nem tűnhet valami szépnek, de, ha azt nézzük, hogy a bokszutcából vágott neki, fél körös hátránnyal ennek a kaotikus versenynek, akkor a megszerzett nyolc pont igen csak fényesen csillog.

Az utolsó előtti pontszerző helyen az FSR másik versenyzője Vargyasi Tamás ért célba. Ezzel a célba érkezéssel az FSR az egyedüli csapat, amelynek két autója látta meg a kockás zászlót a futam végén. Tamás az előtte célba érkező versenyzőkhöz hasonlóan két kört kapott csapattársától. Az utolsó pontszerző helyen és egyben az utolsóként ért célba négy körös hátránnyal Kis Német István, aki hat ponttal gazdagodott. Noha István még jobb pozícióban is autózott (a futam elején az ötödik helyen autózva követte Árpádot és Hunort) a hetedik helynél, de a futam viszontagságai, nehézségei az ő versenyén is megmutatkoztak. De ez mindenesetre szép teljesítmény az első monacoi versenyén.

A kiesők közül a legtöbbet Szonda Hunor autózott, aki a verseny hetvenegy százalékát teljesítette, így alig maradt el a nyolcadik helyért járó három ponttól. Hunor bár gyors volt, de fejben ezen az estén gyengének bizonyult és a gyorsasága mellé hibák párosultak, ami sokszor megmutatkozott egy első vezetőszárny letörésében, valamint egy stop/go büntetés tükrében. Hatházi Vilmos a futam huszonnegyedik körében esett ki: az alagút végén letörte az első vezetőszárnyát, majd a jobb első kerekét is kitörte, végül a kör végén a rázókőre felakadva esett ki a versenyből. A tizenhatodik körben Szabó Csaba bejött a bokszba, majd amikor útjára engedték, nem tett meg többet pár méternél és még a bokszban megállta az autója. A tizedik körben Nagy Kopeczky Kálmánnak az ötödik helyen autózva fogyott ki az üzemanyaga, egy kanyarral a bokszutca bejárata előtt. Fekete Lehel három körig bírta, az ő kiesését már kiveséztük. Dumitru Florin a második kör elején törte ki bal első kerekét, majd egy teljes kört tett meg három keréken, végül a bokszutcában nem raktak neki friss kereket gumistól. Molnár Miklósnak másfél, míg csapattársának, Csabának fél körig tartott a verseny. Mindketten baleset miatt estek ki. A legkisebb távot Venczel Alfréd tette meg, ő az egyetlen "áldozata" közvetlenül a rajtnak.

Röviden ez történt a másfél órás, ötvennyolc körös, idegtépő monacoi nagydíjon, sokan kellemetlen emlékként könyvelték el ezt a versenyt, azonban volt valaki, akinél boldogabb nem lehetett hétfő este tizenegy óra magasságában: Lukács Szabolcs felült Monaco trónjára.

A Bírói Testület döntése:

Hétfőn február 20-án a Szentliga mezőnye megérkezett a legendás monacói versenypályára. A verseny után Tokos Csaba és Nagy Kopeczky Kálmánt nyújtott be óvást, valamint Fegyver Botondot és Albert Sándort is  a B.T figyelmébe ajánlották.

Albert Sándor és Fegyver Botond a Q1-ben vágva teljesítette a gyors körét, ezért a következő futamon mindketten kénytelenek lesznek a  bokszutcából  rajtolni.

Ezen kívül Fegyver Botond a futam során kipördítette Kiss Német Istvánt és Péterfi Árpádot és nem várta vissza. Ezért Boti monacói eredményét a B.T törölte. Tokos Csaba és Vargyasi Tamás között történt incidenst a B.T versenybalesetnek minősítette, ugyanis itt Csaba hirtelen akkorát fékezett (padló gázas szakaszon), hogy Tamásnak pillanatnyi esélye sem volt a baleset elkerülésére.

Nagy Kopeczky Kálmánt a B.T egy 5 rajthelyes büntetést osztott ki mivel megpördülése után bevágott az éppen érkező Szabó Csaba elé aki szintén a pálya mellől érkezett.

Ezen a futamon nagyon sok volt a fehér vonal átlépés:

Kiss Német István: 9., 25., 34. és 452 kör

Szabó Csaba: 12. kör

Vargyasi Tamás: 13. kör

Fegyver Botond: 22., 23. és 42. kör

Szonda Hunor: 24. kör

Bereczki Tamás: 38. kör

Péterfi Árpád: 47. és 48. kör

Albert Sándor: 49. és 53. kör

Felebezést benyújtani 24 órán belül lehet!